A kicsi lány és a nagy szellem találkozása

I. Fejezet – A rejtélyes megmentő

A nyári nap sugarai melegen sütnek, és a patakban egy fiatal lány hűsíti forró testét. Ez a mai nap igen kellemesen fog eltelni – legalábbis ő ezt hiszi. Az elmúlt években sok kalandja volt, ezért éppen itt az idő egy kis pihenésre. Verselő Lina élete nem unalmas. Nap, mint nap lesben áll a gonosz és csak arra vár, hogy lecsapjon egy közeledő, végtelennek tűnő fiatal lányra. Ám Lina nem ilyen. Ha őt valaki kiszemeli célpontnak, az általában már nem éri meg a holnapot.

Ez a nap máshogy telt eddig, mint az összes többi. Ma még senki sem akarta az életét venni.

-        Talán mégis vannak csodák! – sóhajtott egyet Lina, majd eszébe jutott egy nagyon fontos dolog. – Hamarosan esteledik. El kell jutnom a következő faluba. Semmi kedvem nincs a csupasz, kemény földön aludni. Meg hát éhes is vagy. – határozta el magát, miután gyomra igen hangos korgással jelezte, hogy üres.

Így hát szomorúan kimászott a hűs folyóból, majd elindult a ruháiért. Néhány perccel később már újra az utakat járta. De ekkor még nem sejtette, hogy a mai nap még rengeteg érdekességgel fog szolgálni.

Ahogy telt múlt az idő Lina egy sötét erdőbe keveredett. Egy fénygömb segítségével megvilágította útját, nehogy eltévedjen. Mint mindig most is megérezte, hogy meg fogják támadni. A támadás nem is váratott magára. Amint Lina egy kis rétre tévedt, az út menti fák mögül hatalmas szörnyek gyűltek a kis boszi köré.

-        Verselő Lina, add meg magad, ha nem akarod, hogy elcsúfítsuk a szép kis pofidat!

-        Ejnye fiúk! Nem tudjátok, hogy nem szabad lebecsülni az ellenfelet, még ha lány is és sokkal kisebb, mint ti. :o)

-        Nem félünk tőled! Többen vagyunk és nem egyszerű halandók, hanem szörnyek vagyunk.

-        Nem kell kioktatnod! Még ha sötét is van, az én szemem tökéletes, és látom, mik vagytok! Tulajdonképpen mit akartok tőlem?

-        Add át a mi hatalmas urunknak az erődet, hogy újra életre kelhessen!

-        Csak nem Sabranigdo-ról beszéltek???

-        Látod, tudsz te, ha akarsz!

-        Nem félek az uratoktól és tőletek sem. Egyetlen varázslattal legyőzhetnélek benneteket, de akkor, hol maradna az élvezet. És, ami az erőmmel kapcsolatos, higgyétek el jobb, ha nálam marad. :o)

-        Akkor erővel vesszük el!!!

Az összes szörny egyszerre rontott neki Linának. Óráknak tűnő percek alatt sikerült legyőznie a hatalmas sereget. De mikor az utolsó szörny is elbukott, akkor hatalmas robaj törte meg a halálos csendet, és ez egész erdő lángba borult. Lina rengeteg erőt felhasznált a harchoz, így annyi sem maradt, hogy el tudjon lebegni. Ezt kihasználták azok a szörnyek, akik most érkeztek ellene. Párat meg tudott ölni, de aztán elájult. Mielőtt utolsó csepp ereje is elfogyott volna, még látott egy hosszú fehér hajú alakot, aki rátámad a szörnyekre, és egy szempillantás alatt végez velük.

Lina nagyon kimerült volt. Az egész következő napot átaludta. Mikor harmadnap magához tért egy barlangban találta magát. Egy fehér prémen feküdt, és valaki ellátta a sebeit. Néhány perccel később hangokat hallott.

-        Remélem nem bántam meg, hogy megmentettem azt a lányt!

-        Ne aggódj Sesshoumaru nagyúr! Hidd el, hasznát fogod venni a varázserejének!

-        Ugyan miért?

-        Mert ő Verselő Lina!!! Hatalmas varázserővel rendelkezik és, aki az útjába kerül, az halálra van ítélve.

-        Majd csak akkor fogom ezt elhinni, ha képes lesz engem legyőzni. Habár nem hiszem, hogy egy közönséges halandónak lenne esélye a Nagy Sesshoumaru ellen. :o)

-        Ne becsüld le őt nagyuram!

-        Ne fecsegj Yaken, inkább nézd meg, hogy felébredt-e már! Különben Rin hol van?

-        Ha jól tudom elment vízért a lánynak. Azonnal megyek és megnézem!

A beszélgetésnek vége szakadt. Lina lépteket hallott, és felé tartottak. Mivel nem tudta mivel áll szemben csak egyszerű delejgömböt idézett meg és várt. Mikor Yaken a közelébe ért rádobta a gömböt, de sajnos mivel még nem volt jó formában elhibázta a dobást.

-        Á, hát magadhoz tértél?

Lina felült és a hang felé fordult. Egy törpe termetű, rusnya lény állt előtte, aki egy kétfejű valószínűleg varázsbotot tartott a kezében. Ő volt Yaken.

-        Hol vagyok? És ki vagy te?

-        Ne aggódj verselő lány biztonságban vagy! – és ezzel Yaken megfordult és visszaindult urához.

Lina várt még, majd nagy nehezen felállt. Minden porcikája fájt, mintha agyba-főbe verték volna. Érezte, hogy varázsereje újra a régi. Végig nézett magán, és majdnem elsikította magát.

-        Hol vannak a ruháim?

-        Ne aggódj, kimostam őket, mert csupa vér volt. – válaszolt Rin, aki most tért vissza.

-        Te ki vagy?

-        Az én nevem Rin, és az a kis fickó, akivel az előbb beszéltél, az Yaken. Nem kell megijedned én vettem le a ruháidat és kötöztem be a sebeidet.

-        Köszönöm. Nem tudod, hogy ki volt az, aki megmentette az életem?

-        Ó, az Sesshoumaru Nagyúr volt.

-        És ő kicsoda?

-        Én vagyok az. – felelte egy mély hang a barlang szája felől.