A kicsi lány és a nagy szellem találkozása
2006.06.11. 13:33
A kicsi lány és a nagy szellem találkozása
II. Fejezet – A próba
Lina a hang felé nézett és, amit látott attól még a szája is nyitva maradt. Egy hosszú fehér hajú, magas termetű férfi állt előtte, amilyet még soha nem látott. Ez a férfi tökéletes volt. Hamar rá kellett jönnie, hogy nem, lehet ember, ahhoz túl nagy erővel rendelkezik, és a kinézete sem hasonlít egy emberéhez.
- Te szellem vagy? – kérdezte egy kicsit félénken.
- Igen.
- Ha jól tudom, a magadfajta szellemek megvetik a halandókat. De akkor, te mégis miért mentetted meg az életem?
- Mert szükségem van rád.
Ez után a kijelentés után mély hallgatás következett. Még a közelben csobogó patak zúgását is hallani lehetett. Lina nem értette. Egy ilyen hatalmas szellemnek, mint Sesshoumaru, miért van szüksége egy boszorkányra.
- Miért… Várj, kitalálom: tulajdonképpen a varázserőm kell, hogy legyőzhetetlen legyél. Na, eltaláltam?
- Majdnem. – felelte higgadtan Sesshoumaru. – ebből a feltételezésedből csak egy igaz. Tényleg a varázserődre van szükségem, de nem azért, hogy legyőzhetetlen legyek, hanem hogy a segítségével legyőzhessek egy gonosz szörnyeteget.
- Egészen véletlenül nem Shabranigdot?
- De igen. Sejtettem, hogy hallottál már róla.
- Ugyan már nincs a földön olyan lény, aki ne hallott volna a Sötétség Uráról, a Rubinszemű Shabranigdoról.
- Ez igaz. Tehát akkor segítesz nekem, vagy sem? De még mielőtt bármit is mondanál, szeretnék meggyőződni arról a hatalmas erődről, ha nem bánod. :o)
- Elfogadom a kihívást, és meglásd, nem fogsz csalódni bennem. :o)
Azzal hátrahagyták Sesshoumaru kísérőit és egy olyan helyre mentek, ahol nem tehetnek kárt semmiben és senkiben. Na és persze, hogy nyugodtan harcolhassanak. :o)
Mivel mindkét félnek volt kardja először ezekkel kezdték az összecsapást, de mint később kiderült mindketten kiváló kardforgatók így ebben nem jutottak dűlőre. Hosszú órákig tartott a küzdelem. A küzdőteret teljesen lerombolták. Eredetileg egy kis mező volt ott, de a harc során félsivataggá lett. Már nagyon kimerítették egymást, épp csak egy minden eldöntő összecsapásra maradt erejük.
- Sesshoumaru, mit szólnál egy mindent eldöntő csapásra? – törte meg a harc közbeni csendet Lina.
- Benne vagyok. Az én Souryuuhám hasonló erejű, mint a te híres Sárkány Igád.
- Mivel mindkettőnk eléggé le van gyengülve, ezért az győz, akinek a támadása legyőzi a másikat.
- Rendben. De még mielőtt ezt elkezdjük szeretnék kérdezni valamit: mondd meg a döntésedet?
- Milyen döntésemet? Ha arra gondolsz, hogy segítek-e neked Shabranigdo ellen, akkor a válaszom igen. Ő nekem is az ellenségem és megtiszteltetés lesz melletted harcolni, Sesshoumaru.
- Örülök, hogy így döntöttél, Lina! Akkor hát, kezdhetjük; és ne kímélj! :o)
- Rendben, ahogy akarod! :o)
Amíg Lina a varázsigét mondta, Sesshoumaru felkészült a legerősebb Souryuuhájával. A végszót mindketten pont egyszerre mondták ki.
- Sárkány Iga! – Souryuuha!
A csapások egyszerre érték el egymást. Néhány perc alatt hatalmas erők gyűltek fel a két gömb körül, ezzel még jobban lepusztítva a környezetet. Nem lehetett tudni, hogy melyik az erősebb. Valamikor az egyik máskor a másik kerekedett felül. Néha pedig úgy látszott, hogy egyszerre oszlik el mindkettő ereje. Lina és Sesshoumaru minden erejüket beleadták ebbe a támadásba, de még mindig álltak. Feszült figyelemmel várták, hogy mi lesz a vége. Fél óra elteltével Lina térdre esett. Úgy látszik az ő ereje már arra sem elég, hogy talpon maradjon. Mikor ezt Sesshoumaru meglátta, egy kicsit furcsán nézett a lányra, akin látszott hamarosan el fog ájulni. Ekkor valami szörnyű dolog történt. Sesshoumaru Souryuuhája hirtelen erőre kapott, és legyőzte Lina Sárkány Igáját. Ezután hatalmas erővel a lány felé haladt. Már majdnem elérte, amikor Sesshoumaru olyat tett, amit maga sem értett. Odaugrott Lina elé, hogy megmentse az életét, de ezzel az ő élete került veszélybe. – Nem hagyhatom meghalni!!! – ez járt a fejében még akkor is mikor eltalálta a Souryuuha
|