A kicsi lány és a nagy szellem találkozása
by:Chidori 2006.06.11. 13:37
A kicsi lány és a nagy szellem találkozása
IV. Fejezet – Már megint ő…
Azzal Lina faképnél hagyta őket. Furcsamód nem fáj semmije. Úgy látszik, amikor ráolvasta Sesshoumarura az Újjászületés varázsigéjét, akkor az, rá is hatott. Ennek örült, mert most már szabadon mozoghatott. Sesshoumaru még egy napig betegeskedett. A következő két napban nem mehettek sehova, mert odakinn hatalmas vihar tombolt, és a barlang biztonságos volt. Sesshoumaru ez alatt nem volt valami nagyon nyugodt. Fel-alá járkált a barlangban és folyton kifelé bámult, majd dörmögött magában valamit, és ott folytatta, ahol eddig.
- Ideges vagy? – szólt neki Lina, mert őt már nagyon idegesítette ez a mászkálás.
- Nem. – válaszolt ridegen Sessy.
- Akkor ülj már le! Idegesít a rohangálásod. Olyan vagy, mint egy bolygó hollandi.
- Hogy mi??? Engem ne hasonlítgass egy közönséges emberhez. – förmedt rá Sessy, és ezzel lezártnak tekintette az ügyet. :o)
A beszélgetés után többet nem lehetett hallani a hangját, legalább is aznap. Másnap ő ébredt föl elsőnek, és örömmel látta, hogy elállt az eső. Így a mai nap végre elindulhatnak Linával Shabranigdo ellen. El is indult, hogy felkeltse, de mikor meglátta milyen édesen álszik úgy döntött, hogy mégsem ébreszti fel a kislányt. Lina majdnem délig aludt. Mikor felébredt, már mindenki fenn volt és ebédhez készülődtek. Sesshoumaru pont akkor ért vissza, amikor Lina éppen kilépett a barlangból.
- Azt hittem már fel sem ébredsz? – kérdezte érdeklődve Sessy.
- Sajnálom. Ez az idő olyan nyomasztó volt. – válaszolt félkómásan Lina.
- Pedig azt hittem, hogy ma végre elindulhatunk.
- Akkor miért nem keltettél fel?
- Mert olyan aranyosan aludtál, gondoltam nagyon álmos lehetsz. – Sessy elpirult.
- Hogy??? – Lina nagyon meglepődik. :o) – mikor először találkoztunk nem gondoltam volna, hogy tudsz ilyen kedves is lenni. :o)
- Nekem is van szívem!!! – felelte még mindig pirulva Sessy.
- Igen, azt gondoltam. Nos, akkor mikor indulunk? – kérdezte érdeklődve Lina, és ezzel le is zárta a „szíves” témát.
- Majd, ha ettünk.
Ebéd közben egyikük sem, szólt egy szót sem, és amikor eljött az indulás ideje, mindketten szó nélkül pakoltak össze. Rin és Yaken is csendben pakoltak, de néha azért figyeltek, hogy melyikük kezdi újra. Azonban még út közben is alig volt hallható néhány szó, amit váltottak. Így aztán a kis csapat csendben haladt előre a végzet felé.
Már harmadnapja mentek, amikor rémült kiáltás hallatszott, és Sesshoumaru vérszagot is érzett. Rint és Yakent hátrahagyva a két harcos elindult a hang és a vér irányába. Hamar odaértek. A látvány nem volt szép, de mindketten hozzászoktak már az ilyenhez, ezért nem is csodálkoztak. Lina körülnézett hátha van még túlélő, míg végül talált egy férfit, akinek súlyos sebek voltak az egész testén. Valószínűleg már az utolsókat rúghatta.
- Hatalmas szörnyek támadtak ránk. A vezetőjük egy pávián bőrbe bújt szellem volt. Ő is nagyon erős volt. Ha valaki a közelébe ment közülünk, akkor kínok közt halt meg. Megfulladt a szellem testét körülvevő mérgező aurától. És azt mondta, „minden emberre ez vár, aki nem engedelmeskedik nekem, illetve a Sötétség Mindenható Urának”! Kérlek, mentsétek meg a világot!!! – azzal meghalt a férfi.
- Naraku. – szólalt meg hirtelen Sessy.
- Tessék?
- A szellem, aki a vezetőjük volt, az Naraku.
- Ismered?
- Igen. Ádáz ellenségem. De most Shabranigdo sokkal fontosabb. Azonban ha ő is vele van, akkor abból semmi jó nem sülhet ki. – mondta gúnyos vigyorral Sessy – azt hiszem jobb, ha sietünk.
Visszamentek Rinékhez, majd gyorsan haladtak tovább, de mindketten tudták, hogy itt már többről van szó, mint az elején. Ha Naraku felbukkan, ott kő kövön nem marad, és ha Shabranigdoval szövetkezik, akkor nemcsak a világ, hanem az egész Univerzum veszélyben forog majd. Az következő néhány órában semmi különleges nem történt. Lina sejtette, hogy Shabranigdo a közelben lehet. Egyre több szörnnyel találkoztak, és az erősségi szintjük is növekedett. Egy-egy csata után nemcsak neki, de Sesshoumarunak is le kellett pihennie, addig is ettek. Mindketten tudták, hogy hamarosan elérik a céljukat.
- Yaken! – szólt egy ízben Sessy. – Ha odaértünk téged és Rint hátrahagyunk, és csak ketten megyünk tovább Linával. Túl veszélyes lenne nektek.
- Rendben Sesshoumaru Nagyúr.
|