A kicsi lány és a nagy szellem találkozása

VII. Fejezet – Naraku és a Giga Slave

Már három napja mentek, de sehol nem találtak semmit. Se egy legyilkolt falut, se támadó szörnyekkel nem találkoztak. Ez felettébb furcsa volt mindegyiküknek. A negyedik nap reggelén úgy tűnt, hogy ismét unalmas napnak néznek elébe, de mégsem így történt. Éppen egy falun haladtak végig, amikor hatalmas robaj támadt mögöttük, és az eget hatalmas fekete felhő takarta el. Mindhárman egyszerre fordultak meg, amit láttak attól majdnem elakadt a lélegzetük.

Teljes életnagyságban állt előttük Shabranigdo, és a vállán ott csücsült a páviánbőrbe bújt, Naraku. Lina tudta, hogy eljött a pillanat, hogy végezzen velük, de tudta, hogy ez nem csak az ő csatája, hanem Sessy-jé és Nagájé is. Mielőtt bármit mondhatott volna Shabranigdo megszólalt:

-        Hát végre megtaláltunk benneteket. De ha jól sejtem, akkor tudtátok, hogy keresünk titeket. Vagyis nem ért nagy meglepetéssel a felbukkanásunk.

-        Úgy van, ahogy mondod, de nem számítottam rá, hogy ti találtok meg minket. Ez egy kicsit meglepett. – válaszolt Lina, hogy egy kicsit húzni tudja az időt, amíg kitalál valami hatásos fegyvert.

-        És ezt ugyan miből gondoltad?

-        Narakuból – felelte Sessy – ő mindig az a meghúzódós típus volt. Mindig nekem, vagy annak az ütődött öcsémnek kellett megtalálni. De hála a mérges kigőzölgéseinek hamar a nyomára bukkantunk. :o)

-        Nos Sesshoumaru, ahogy az idők, úgy az emberek is változnak.

-        Te nem is vagy ember? Te csak egy nyomorult félszellem vagy!

-        Mi??? – ordította Shabranigdo – nekem azt mondtad, hogy teljesen szellem vagy.

-        Lehet, hogy csak félszellem vagyok, de egy erős félszellem. – felelt Naraku, de belül reszketett.

-        Én nem társulok korcsokkal. Ők a szellemvilág mocskai. Azonnal takarodj!

És Shabranigdo abban a szempillantásban a hamuvá tette egyenlővé a gaz Narakut. Eggyel kevesebb – gondolta belül Lina. Most már csak a Sötét Nagyúr az ellenségük. Sesshoumaru abban a pillanatban, valami olyan erőt érzett, amitől felállt a szőr a hátán.

Ám ekkor valami olyasmi történt, amitől legjobban Lina lepődött meg. Az égről eltűntek a felhők, és újra kisütött a nap. Ez azért történt, mert Shabranigdo valamilyen oknál fogva elhúzta a csíkot. Senki nem tudta miért tette. Meglepődve néztek egymásra a harcosok, majd miután a sokkhatás elmúlt, továbbindultak a hegyek felé. Azért arra mentek, mert véleményük szerint a hegyekben lévő barlangok rejtekhelyet biztosít Shabranigdo és az ő számukra is. Már estére járt az idő mire egy barlanghoz értek. Mivel még nem voltak álmosak, nem mentek aludni. Tüzet gyújtottak a barlang előtt és nyugodtan megvacsoráztak. Evés közben nem lehetett egy mukkot se hallani. Mindegyikük a délután történteken törte a fejét. Naga evés után nagyon fáradtnak érezte magát ezért úgy döntött, hogy elmegy aludni. Jó éjszakát mondott barátainak, majd bevonult a barlang sötétjébe, és eltette magát holnapra.

Odakinn a hold már magasan járt az égen, mikor végre szó esett Lina és Sessy között. De nem Lina, hanem Sesshoumaru kezdte a beszélgetést:

-        Szerinted miért tűnt el? Hiszen ott volt a lehetőség, hogy mindannyiunkat elpusztítson.

-        Nem tudom. Talán megérzett valamit, amitől inába szállt a bátorsága.

-        De mi lehetett az?

-        Talán…

-        Igen???

-        Talán… mert megérezte egy nála sokkal hatalmasabb szörny jelenlétét.

-        Tudod, hogy ki az?

-        Tudod, van egy varázslat, aminek a megidézéséhez segítséget kell kérnem a Szörnyek teremtőjétől. Amikor elpusztította Narakut, azonnal elkezdtem gyűjteni az erőt és közben mondtam a varázsigét.

-        Szóval ez volt az, az erő, amit megéreztem. És ki… - mielőtt Sessy megkérdezhette volna, amit akart, Lina mintha tudta volna a kérdést, válaszolt rá.

-        A Rémálmok Hercege.

-        A Rémálmok Hercege? Ő tényleg hatalmasabb, mint Shabranigdo?

-        Nem csak nála, hanem az összes többi szörnynél hatalmasabb. Tulajdonképpen ő a szörnyek szülőatyja. A varázslat, amihez az ő segítsége kell, az pedig a Giga Slave.

-        Akkor te tényleg nagy erejű boszorkány lehetsz, ha képes vagy megidézni, a Rémálmok Hercegét.

-        Hát igen… de… ennek a varázslatnak van egy nagyon nagy bökkenője. Ha netán elveszítném felette az irányítást és kicsúszna a kezem közül, akkor az egész világon beköszöntene a Káosz. Szerintem ezt a témát most már hanyagoljuk, és menjünk inkább aludni.

-        Rendben. De lehetne még egy kérdésem.

-        Igen, de úgyis tudom mit akarsz!

-        Tényleg?

-        Azt akarod tudni, hogy történt-e már meg ez a dolog? Hát… nem szégyellem, de igen megtörtént. És, hogy miért nem pusztult el a világ? Erre a kérdésre csak egy valaki tudja a választ: még pedig a Rémálmok Hercege. Ő állította meg a Giga Slave-t, azzal hogy a testembe költözött. De többet már nem árulok el.

-        Rendben, akkor menjünk aludni.

Azzal felálltak, bementek a barlangba és csatlakoztak Nagához, aki már rég az Álmok Birodalmában járt. Linának aznap este szörnyű rémálma volt. Újra végig kellett néznie azt a szörnyűséget, amit a Vízi Sárkány mutatott neki, amikor a Kék Bibliát keresték. Ismét látta meghalni a barátait és azt, ahogy az egész Univerzum Káoszba borul.