A kicsi lány és a nagy szellem találkozása

X. Fejezet – Mi történt akkor…

Mire Lina felkelt, már fent volt a nap. Pontosabban csak sejtette, hogy fenn van, mert látni nem látta, csak a kinti világosságból sejtette. Ruhái az ágy mellett lévő széken voltak összehajtva és kimosva. Hamar felöltözött, majd kiment a szobájából. Éppen Nagához indult, amikor sikoltást hallott. Naga szobájából jött. Meggyorsította lépteit és berontott a szobába. Az anyóka sikoltott. Ott állt az ágynál kezeit a szája elé téve és Linát nézte. Rövid hatásszünet után ezt mondta:

-        Sajnálom. – és sírva kirohant a szobából.

-        Mi történt ezzel? – nézett utána értetlenül. – Hé, Naga ideje felkelned. Hallod? A hasadra süt a nap. Ébresztő?

Oda ment az ágyhoz és lehúzta barátnőjéről a takarót, és a látványtól akkorát ordított, hogy az egész világ beleremegett. Naga teste jéghideg volt. Testét hatalmas vágások borították és minden csontja el volt törve. Lina lerogyott az ágy mellé és sírt. Nem akarta elhinni, hogy elveszítette egyetlen barátját, aki történetesen a legjobb barátnője volt. Néhány perc múlva kisírt, vörös szemekkel felkelt a földről és erőt vett magán. Naga testére visszaterítette a takarót, majd a lebegés varázslat segítségével kivitte Nagát a kunyhóból és elindult a falu felé. A falun áthaladva mindenki őt nézte, de Lina senkivel sem törődött, csak azzal, hogy végső nyughelyet találjon barátnőjének, egy olyan helyen, ahol békében pihenhet, és mindig láthatja a csillagokat. A falutól néhány kilométerre megtalálta a megfelelő helyet. Egy kis domb, aminek a tetején egy magányos tölgy állt. Mikor odaért letette Nagát a földre, majd 1-2 varázslat segítségével sírt ásott, amibe belehelyezte a testet. Gondosan betakarta, köveket rakott rá, sírkőnek pedig a tölgyet használta. Barátnője eltemetése után útnak indult, hogy megkeresse a tettest.

Lina sejtette, hogy ki volt. Valószínűleg Shabranigdo egyik szörnye lehetett a gyilkos. Vagyis Lina ezt hitte. Így hát elindult oda, ahonnan Nagával elindultak. Útközben eszébe jutott Sesshoumaru is. Vajon ő mit csinálhat? Most, hogy a barátnője meghalt, Lina magányos vándor lett. Hirtelen hiányzott neki a szellem kedvessége és védelme. Nem tudta, hogy Shabranigdo merre lehet, így hát a híreket követte, amiket faluról falura járva szerzett meg.

Lina gondolatai messze elkalandoztak. Nem figyelte, hogy merre megy, csak ment, amerre a lába vitte. Persze tudta, hogy a hegyek felé kell vennie az irányt, ha meg akarja találni Shabranigdot. Útja során sok szörnnyel megküzdött, egyszer meg is sérült, de a gyógyító varázsigének hála nem történt komoly baja. Három hétig tartott, míg átkelt a Fekete-erdőn, és még háromba, míg megtalálta a Fekete-hegyet. A hegy közelében lévő kis faluban volt egy legenda: a Fekete-hegy legmélyebb barlangjában van a Sötétség, és akik arra mentek bátor és hős lovagok, azok soha nem tértek vissza. Éjszakánként lehet hallani az üvöltésüket, és kardok ütközését, a Sötétség győzelemittas ordítását. Ám egyszer egy jóképű, bátor és daliás lovag szembeszállt a Sötétséggel, majdnem sikerült legyőznie, amikor… a végét nem lehet tudni, de a lovag visszajött a faluba, és rá három napra elhagyta az élők sorát. A sírja a közeli dombon lévő magányos tölgy alatt van. A lovag halálával abbamaradtak az ordítások és a Sötétség elhalványult. A mai napig nem mer senki a barlang közelébe menni, mert attól félnek, hogyha a Sötétség emberi vért kap, akkor ismét feltámad.

Linát érdekelte az a barlang. Szerette volna megtudni a lovag nevét, de csak azt mondták neki, hogy menjen el a sírjához. El is indult. Egy napi járóföldre volt. A sír nem volt túl régi, de új sem. A sírkőhöz lépett és leszedte róla a gallyakat, a rácsavarodott kúszó növényeket, majd megnézte a nevet: Gourry Gabriev, a bátor lovag, aki megküzdött a Sötétséggel. Lina sírt. Hát mégis igaz. Hű védelmezője és szerelme halott volt. Lina egészen eddig a pillanatig reménykedett abban, hogy Gourry életben van, hiszen kiváló harcos volt. Olyan sok ellenséggel megküzdöttek, és mégis legyőzte őt Shabranigdo.

Annyira magába roskadt, hogy azt sem vette észre, hogy valaki a sír felé közeledett.

-        Szóval te is eljutottál ide. – szólalt meg egy mély, de kedves hang.

Lina meg fordult, és amit látott attól leesett az álla. Sesshoumaru állt előtte. De mégsem ő volt, legalábbis az öltözéke már nem volt olyan tiszteletet parancsoló, mint első találkozásuk alkalmával. Ruhája most szakadt és piszkos volt. Úgy látszik, hogy ő is a Sötét Nagyurat keresi. Lina kíváncsi lett, hogy miért néz így ki?

-        Sesshoumaru! Hát te hogy kerülsz ide? És hogy nézel ki?

-        Hát ez egy hosszú történet. A lényeg az, hogy Shabranigdot keresem, és a ruhám a legutolsó álmom óta ilyen. Mikor elaludtam, akkor meg egybe volt, de mire felébredtem, már szét volt szaggatva.

-        Ez meg hogy lehet??? – kérdezte meglepődve Lina – ki hallott már olyan álomról, amiben meg lehet sérülni, vagy… - ekkor eszébe jutott Naga.

-        Mi a baj Lina?

-        El tudnád mondani, hogy mikor és mit álmodtál? - kérdezte félve Lina.

-        Hát, ha jól emlékszem, akkor, azaz álmom kb. 1 és fél hónapja volt. És azt hiszem, hogy a barátnőddel, Nagával álmodtam. Tényleg ő hol van?

-        Úristen. – kiáltott fel Lina, és a földre rogyott.

-        Mi az? Valami rosszat mondtam? – kérdezte Sessy értetlenül.

-        Naga… meghalt. – válaszolta szipogva Lina – valaki álmába megölte, ez is kb. 1 és fél hónapja volt. A teste tele volt szabályszerű vágásokkal, és minden csontja el volt törve. Tulajdonképpen azért indultam újra útnak, hogy megtaláljam a tettest. Eszembe sem jutott, hogy valaki az álomvilágban ölte meg.

-        Lehet, hogy én öltem meg. – mondta Sessy, és leült a fűbe, majd mesélni kezdett – az egész úgy kezdődött, hogy valamin összevesztünk. És ebből a veszekedésből csata lett. Ez az egész egy hegyen történt. Igyekeztem, nem halálosan megsebesíteni, mert nem akartam, hogy meghaljon, végül is az egyetlen élve maradt barátod volt, így csak kisebb karcolásokat kapott. De azért ő is kemény volt. Csak nézd meg a ruhám, és a sebeim. Jó sokáig tartott, míg begyógyultak. Aztán mikor már a harc a végéhez közeledett, akkor történt meg a végzetes hiba. Naga a szakadék szélén állt, de én ezt nem láttam. Az utolsó csapásom szele kibillentette őt az egyensúlyából és a szakadékba zuhant. Lementem, hogy megnézzem, de már csak az összezúzott testét találtam meg.

-        Te ölted meg?! – mondta Lina, miután Sessy befejezte a történetet.

-        Nem tudtam, hogy igazi. Amikor felébredtem, akkor vettem észre, hogy az álomban szerzett sérülések mind megvoltak. Abba bele se gondoltam, hogy Naga tényleg meghalhatott.

Lina többet nem szólalt meg. Felkelt a földről és elindult. Nem nézett hátra csak ment egyenesen. Megfogadta, hogy bosszút áll Naga és Gourry halálán. Útját a Sötétség felé vette.