A kicsi lány és a nagy szellem találkozása

VI. Fejezet – Jó, hogy itt vagy

Gondolatait közeledő léptek zaja szakította félbe. Türelmesen figyelt és tettre készen várta a közeledőt. De semmi oka nem volt félni, ugyanis egy régi, jóbarátja volt az ismeretlen.

-        Nahát Linus! Csak nem akartad megtámadni a legjobb barátnődet. Még ilyet!

Lina felismerte a hangot és feléje fordult. Naga állt előtte, teljes életnagyságban. Nagyon megörült barátnőjének. Nem törődve azzal, hogy meztelen, kipattant a vízből és a barátnője nyakába ugrott.

-        Naga!!! De örülök neked. Hogy kerülsz te ide? Úgy hallottam, hogy te is Shabranigdo egyik áldozata lettél.

-        Drága barátnőm! Úgy ismersz te engem, aki csak úgy megadja magát. Meg kell hagyni, találkoztam vele, és kaptam néhány sebet, de itt vagyok.

-        Örülök, hogy te túlélted.

-        Ezzel azt akarod mondani, hogy a többiek…

-        Igen. Meghaltak.

-        Ezt nem hiszem el! Gonosz szörnyeteg! Ezt nem ússza meg szárazon!

-        Nyugalom én is meg akarom őket bosszulni, de ahhoz előbb meg kell találnunk.

-        Ne aggódj! Ahogy én Shabranigdot ismerem tuti, hogy téged keres égen-földön, úgyhogy előbb-utóbb biztos összefutunk vele.

-        Sesshoumaru is ugyanezt mondta!!!

-        Az meg ki a szösz???

-        Egy szellem, aki szintén el akarja pusztítani a Sötét Nagyurat. Nagyon nagy ereje van. Kis híján engem is legyőzött.

-        Ezt nem mondod komolyan?! És, hogyan taliztál vele?

-        Hát az egy hosszú történet.

-        Nem baj van elég időnk. Vagy sietsz valahova?

-        Hát reggelre vissza kell mennem hozzá. Addig pedig el tudom mondani.

-        Oké! Addig is fürödjünk egy jót!

Azzal Naga is levette a ruháit és Linával együtt visszament a vízbe, ahol Lina mesélni kezdett. Elmesélte, hogyan mentette meg Sessy az életét, aztán a harcot köztük, majd, hogy milyen kedves volt hozzá. És mesélt, mesélt és mesélt. Naga pedig értelmesen hallgatta a történetet. Mikor Lina végzett csak ennyit kérdezett:

-        Na mindent értettél?

-        Hát persze. Ne nézz ennyire hülyének!

-        Jól van, na! Azért nem kell mindjárt leharapni a fejemet.

Megfürödtek, majd kimásztak a vízből, gyorsan megszáradtak, és utána felöltöztek. Mivel még messze volt a reggel, ezért úgy döntöttek, hogy sétálnak egy kicsit, így kerülő úton tértek vissza Sesshoumaruhoz. Mivel ő még nem kelt fel, úgy döntöttek, hogy tüzet gyújtanak a barlang előtt és megvárják. Nem kellett sokáig várniuk, mivel Sesshoumaru ismeretlen szagot érzett Lina mellett, ezért gyorsan felébredt.

-        Hát ez meg ki? – kérdezte hűvösen Sessy, mikor meglátta Nagát.

-        Mi ez a modor? Velem te így nem beszélhetsz szellem. – vágott vissza Naga, látszott rajta, hogy nem tetszett a megszólítás.

-        Én is mondhatnám ezt. Szóval ki vagy te?

-        Naga vagyok. Lina egyik barátja.

-        Lina azt mondta, hogy meghaltak a barátai.

-        Hát, íme egy túlélő. Én nem olyan vagyok, akit könnyen le lehet győzni.

-        Pedig pontosan úgy nézel ki.

-        Ezt hogy érted? – förmedt rá Naga, kezdett kijönni a sodrából.

-        Sehogy. Értsd úgy, ahogy akarod! – hagyta rá Sessy. Most valahogy nem volt kedve vitatkozni.

Naga erre már nem válaszolt. Látszott, hogy egy kicsit megsértődött, de nem akart vitába bonyolódni. Lina ez alatt tágra nyílt szemekkel figyelte a kibontakozóban lévőket, és nagyot sóhajtott, amikor azok végre abbahagyták a veszekedést. Kellemesen, mintha mi sem történt volna, megették reggelijüket, majd hárman indultak tovább: Lina, Sesshoumaru és Naga, de Lina végig Sessy és Naga között ment