A kicsi lány és a nagy szellem találkozása

IX. Fejezet - Miért hagytál el?

Egy hónapos út után Sesshoumaru úgy döntött, elindul megkeresni Rint és Yakent. Elköszönt a lányoktól és az ellenkező irányban elindult visszafelé. Tudta jól, hogy merre kell mennie. Így hamarosan eltűnt a láthatárból.

A boszik addig nézték ameddig végleg el nem tűnt a szemük elől. Ők nem tudták, hogy mihez kezdjenek, mivel már régóta nem fürödtek egy jót, úgy döntöttek, hogy keresnek egy forrást és megmártóznak benne. Hamarosan találtak is egyet, ami tökéletesen megfelelt mindkettőjük elképzelésének.

A fürdés alatt nem szóltak egy szót sem. Linán látszott, hogy nagyon töri a fejét valamin /csak meg ne fájduljon szegény feje :o)/. Naga ez alatt az éget, s azon a csillagokat nézte. Nem látott rajtuk semmi különlegeset, de mégis bámulta őket, mintha várna tőlük valamit: talán egy választ vagy egy jelet. Maga sem tudta, hogy mit csak várt.

Már ők sem tudták, hogy mióta üldögélnek a forrásban, csak azt, hogy arra riadtak fel, hogy a közelükben lévő erdő hirtelen „életre kelt”. Ahonnan a zörgés jött, ott senki sem volt.

-        Bizonyára egy kis erdei állat volt. – szólalt meg Naga miután átfésülte a bokrokat.

-        Lehet. De azért nem árt, ha tovább indulunk, így is túl sokáig időztünk itt. – válaszolt barátnőjének Lina, de nem igazán érdekelte a dolog.

Egy kis idő múlva ismét az utakat járták. Nem tudták merre mentek, csak a lábuk vitte őket. Hamarosan kiértek az erdőből és a horizonton felkelő nap a lábuk alatt elterülő kis falura sütött. Hajnalban üresek voltak az utcák, de mikor már a nap a fejük felett járt, a falu is benépesedett. Lina és Naga betértek egy kis fogadóba, ahol ettek egy jót. Elég nyugodt napjuk volt, egészen addig, amíg kintről kiabálásokat nem hallottak.

Naga nem igazán törődött velük, de Lina kíváncsi természetű, ezért kiment, hogy megnézze a zavargás okát. Kiérve semmi különöset nem látott, csak ide-oda rohangáló embereket. Úgy döntött, hogy elindul arra, amerről futnak. Jó sokat ment. Egészen a falu végéig kellett elsétálnia, ahol a kiabálások és jajveszékelések egyre hangosabbak voltak. Mikor odaért és letekintett a völgybe, a látványtól majdnem szívbajt kapott. Gyorsan visszarohant Nagához, hogy idehozza. Nagy nehezen sikerült kiráncigálni. Azért volt nehéz, mert éppen a kedvencét itta. Ám a látványtól ő is nagyon megrémült. Rögtön elfelejtette italát ,és csatlakozva Linához ,berohant a szörny sereg közepébe és irtani kezdte őket. A sereg hatalmas volt. Csak nagyon nehezen tudták legyőzni, és jó sokáig is tartott. Már majdnem esteledett, amikor Linának sikerült az utolsóval is végeznie. Véresen és fáradtan tértek vissza a faluba. Ám nagy bánatukra egyik fogadó sem kínált számukra fürdési lehetőséget és jó puha ágyat, ahol lehajthatják fejüket. Már majdnem feladták, mikor egy öreg nénike ment oda hozzájuk.

-        Gondolom egy ilyen kiadós harc után, pihenni szeretnétek. Gyertek el hozzám. Én szívesen vendégül látlak benneteket. – mondta az anyóka, látva Lina és Naga fáradt arcát.

-        Köszönjük! – válaszolták egyszerre a lányok.

Az öreganyó házikója a falu melletti dombon volt. A lányok fáradtságuk ellenére hamar feljutottak a meredek hegyoldalon. A házba belépve kellemes illatok csapták meg orrukat. Az anyó megmutatta, hogy hol tudnak lefürödni, és hol van az ágyuk. Úgy döntöttek, hogy nem egyszerre fürödnek le. Lina volt az első, mert ő volt a legpiszkosabb. Míg Lina fürdött, Naga kiment a kunyhó elé és leült a fűbe. Az eget nézte. Nagyon szerette figyelni a csillagokat, pedig azok nem mondtak neki semmit. De mégis úgy érezte, hogy megnyugtatják.

Lina fürdés közben sokat gondolkozott a szörnyeken. De nem törte sokáig a fejét rajtuk, ahhoz túl fáradt volt. Miután kész volt, megkereste Nagát és szólt, hogy mehet. Azonban ő nem válaszolt. Túlságosan elmélyedt a fekete égbolton tündöklő fényes csillagok nézésébe. Lina magára hagyta és elment aludni. Nem tudta, hogy mi volt az utolsó, amit lefekvés előtt csinált, olyan hamar elaludt. Az álmai ma éjjel békén hagyták őt, hogy kipihenhesse magát.

Naga Lina távozása után pár perccel magához tért. Hallotta Lina hangját, de valamiért nem tudott rá válaszolni. Felkelt a földről és elindult a fürdőszoba felé. Levetette nem túl sok ruháját, és kényelmesen elhelyezkedett a fürdővízben. Ő sem töltött el túl sok időt a kádban. A fáradtsága nagyobb volt. Lemosta magáról a vér- és sárfoltokat, majd elindult a szobája felé. Hamar elaludt, azonban őt álmai nem hagyták pihenni. Minden álma ugyanúgy kezdődött, de mindig más volt a vége.

Éjfélre járt már az idő, mikor az anyó visszatért házába. Furcsállta, hogy nem kereste őt a két boszorkány. Úgy döntött elmegy megnézni, hogy elaludtak-e már. Elsőnek Linához ment. Ő olyan mélyen aludt, hogy a levegővételét sem lehetett hallani. Az öreg csak elmosolyodott és útját Naga szobája felé vette. Úgy látszott már őt sem kínozzák álmok, mert mocorgás nélkül feküdt. Az anyó nem vett észre semmi különöset Nagán. Nem látta, hogy már nem lélegzik. Meghalt